A könyvemről:

Családi,baráti összejöveteleken szinte elkerülhetetlen (főleg némi alkohol szervezetbe jutását követően) hogy előbb-utóbb ne kerüljön szóba a katonaviselt férfiak körében a honvédség. Különösen azok tudnak jóízűen mesélni akiknek megadatott (mint nekem is), hogy az ország túlsó végén egy "I" lépcsős alakulat "vendégszeretetét" élvezhették közel két éven át. Amikor aztán már várható volt, hogy a sorkatonai szolgálatot rövid időn belül eltörlik úgy gondoltam papírra vetem az én megpróbáltatásaimnak történetét. Soha nem voltak írói ambícióim de úgy éreztem le kell írnom annak az időszaknak a történéseit amely kitörölhetetlen nyomot hagyott bennem illetve sorstársaimban. Néhány éve nagyjából elkészültem a nyers szöveggel amikor is egy megsérült ZIP állomány miatt megsemmisült az anyag 90%-a. Így hát nem volt más hátra "mint előre" - újrakezdtem az egészet. Itt található egy kis ízelítő a készülő műből amelyet valószínűleg sógorom - ha rá tudom venni - karikatúrái fognak illusztrálni.

Kb. két hete voltunk bent mikor az egyik reggeli ezredsorakozón a parancsnok (epk.) magából kikelve az alábbiakat üvöltötte.
- O. honvéd!
- Parancs! - mondta a felszólított.
- Lépjen ki!
Erre O. honvéd kilépett a sorból.
- Hátra arc!
Elvtársak! Nézzék meg ezt a bivalyt.
Itt tartom a kezemben ennek az ökörnek a haza írott levelező lapját. Ezt írja!
Kedves Szüleim!
Jól vagyok csak szopok mint a torkos borz.
Ahogy megjöttünk azt mondták az öregek - hurrá itt vannak az új típusú szopógépek.
Mindjárt az elején két fa..t kaptunk, egyiket a kezünkbe, a másikat meg a szánkba. A kezünkbe azért, hogy tudjuk mi van a szánkba.
Küldjetek kaját,piát,pénzt! A címem 69. harckocsiezred Nagyatád.
Ez a barom képes nyílt levelezőlapon ilyet írni és a címének az alakulat titkos hadrendi számát megadni.
Maga nem vesz részt a foglalkozásokon? - kérdezte. Mi a fa..t tanult maga itt két hét alatt ha ilyen baromságokat le mer írni.
A sorakozó után századparancsnokával együtt jelentkezik nálam.
Persze oltári nagy röhögés kísérte a műsort egészen addig míg az epk. azt nem mondta, hogy - oszolj!
15 perc múlva teljes menetfelszerelésben sorakozó az alakuló téren.
Ez azt jelentette, hogy rohanás a századszintre, elő a szekrényből a málhazsákot beledobálni a legfontosabb ruhadarabokat ing, zubbony, nadrág, molinó, kabát, törölköző, csajka stb.) és az elmaradhatatlan vegyvédelmi felszerelést, - aztán fel a hátra, majd a szimat szatyor (vegyvédelmi (vv.) felszerelés része - ebben a kis táskában volt a gázálarc, az aljára volt kötve a vv. papucs) felvétele a bal oldalra következett. Rohamsisak a kobakra, géppisztoly a bal vállra, tártáska a jobb vállra, kulacs, gyalogsági ásó a derékszíjra. Sorakozó a folyosón és már vonultunk is le az alakuló térre.
Itt aztán kis idő múlva azt mondta az epk.:
- vegyvédelmi felszerelést ruhaként fel!
És mivel később nem nagyon fognak hallani - futás lesz az alakuló tér körül addig amíg ez a fene jó kedvük el nem múlik.
Először levettük a málhazsákot, a fegyvert, tártáskát, szimat szatyrot, rohamsisakot majd előbányásztuk a zsákból a vv. ruhát, a szimat szatyorból pedig a gázálarcot. Megpróbáltuk a nagy arcunkra felhúzni ami sikerült is többé-kevésbé és néhány lélegzetvétel után már nem is nagyon láttunk ki belőle. Majd kibontottuk (elég jól össze volt ragadva, hiába tiszta hintőpor volt) a vv. ruhát és megpróbáltunk belebújni. Egy rakás gomb volt rajta még úgy is hogy a fele le volt szakadva. Gombolgattuk-gombolgattuk - de akkor jöttünk rá, hogy a papucsot előtte fel kellett volna venni mert azt meg a derékszíjra kell kötni. Na lehámoztuk valahogy magunkról, felvettük a papucsot, vissza a ruhát, - begomboltuk és már "csak" az előbb levetett felszerelést kellett visszavenni és készen is voltunk. Istenem ha lehetett volna egy-két fényképet készíteni hogyan is néztünk ki akkor hát biztosan jót mulatnánk rajta. Úgy néztünk ki mint egy feldíszített karácsonyfa.
- Futás - kiáltotta az epk!
A jó kedvünk már rég tovaszállt és a kellemes napsütésben elkezdtünk "körözni" az alakuló téren. Levegőt azt nem nagyon kaptunk - mivel a membrán akkor még a helyén volt a gázálarcban - így aztán a gyengébb fizikumúak kezdtek kihullani a sorból.
Kb. egy fél óra múlva befejeződött a program és levehettük a vv. cuccot. Azoktól a szagoktól még egy bűzös borz is elájult volna amit ott produkáltunk a szabadban.
A nap hátralévő része a vv. felszerelés karbantartásával ( vv. ruha, vv. papucs, szimatmaszk lemosása,kiszárítása, be hintőporozása)ill. a századszint folytonos sikamikálásával telt.